2022.11.21. Szerző: Fejlődésgazdaságtani Szakosztály
SZAKPOLITIKAI TANULSÁGOK ÉS KÖVETKEZTETÉSEK
Az olvasó ritka tanulmány birtokában képet alkothat a magyar agrárium és az élelmiszeripar helyzetéről. A 8 fejezet az OPTEN adatbázisa alapján mutatja be a jelen állapotot. A következtetések meghatározóak a közvetlen és a jövőbeli feladatokhoz. A teljes tanulmány hamarosan elérhető lesz Olvasóink számára is. A tanulmány az OFA Nonprofit Kft és az IVE együttműködésében készült.
A rövid változatot a szerzők ismerik és jóváhagyták.
Szerzők:
Borda Áron József, PhD hallgató, Budapest Corvinus Egyetem, Dr. Jámbor Attila, egyetemi tanár, Budapest Corvinus Egyetem, Mamuzsics Dóra Edit, hallgató, Budapest Corvinus Egyetem, Maró Zalán Márk, PhD hallgató, Budapest Corvinus Egyetem, Dr. Mizik Tamás, egyetemi docens, Budapest Corvinus Egyetem, Dr. Molnár Endre Mihály, adjunktus, Budapesti Corvinus Egyetem, Dr. Nagy Judit, egyetemi docens, Budapest Corvinus Egyetem, Dr. Török Áron, egyetemi docens, Budapest Corvinus Egyetem
TARTALOMJEGYZÉK
BEVEZETÉS
AGRÁRFOGLALKOZTATÁS A FEJLETT ORSZÁGOKBAN
– MIT MOND A SZAKIRODALOM?
Családi gazdaságok
Munkaerő
Nemek közötti különbségek
Munkabér
Oktatás és szakképzés
Termelékenység
A MAGYAR AGRÁRFOGLALKOZTATÁS HELYZETE ORSZÁGOS ADATOK ALAPJÁN
A HAZAI AGRÁRFOGLALKOZTATÁS HELYZETE VÁLLALATI ADATOK ALAPJÁN
AZ INTERJÚK TAPASZTALATAI
Sok az új kihívás
Nemzetközi jó gyakorlatok és szakpolitikai javaslatok
A HAZAI AGRÁR- ÉS ÉLELMISZERIPARI FOGLALKOZTATÁS HELYZETE ÉS KIHÍVÁSAI
Részletek a tanulmányból
A magyar mezőgazdaság mind területi termelékenység, mind munkatermelékenység tekintetében jelentősen elmarad a nyugat-európai országok többségétől. Egy átlagos magyar mezőgazdasági dolgozó nagyjából fele akkor értéket képes megtermelni, mint egy átlagos nyugat-európai. Ezen a tendencián sem az elmúlt évtizedek eseményei, sem az EU-csatlakozás nem segített igazán.
A családi gazdaságoknak Magyarországon továbbra is kiemelkedően fontos szerepük van. A hazai agrárpolitikának törekednie kell arra, hogy ösztönözze az egy családot eltartani képes birtokméretet, a mezőgazdasági területek konszolidációja, az elaprózottság csökkentése révén. A család mindig magáénak fogja érezni az adott birtokot és a generációváltás ösztönzésével hosszú távon a megfelelő szaktudás és tőke összpontosulhat egy-egy család kezében. A kormányzatnak tudatosan kell foglalkoznia a generációváltás témakörével és azzal, hogy a szektor hosszú távon vonzó alternatíva lehessen a fiatalok számára.
Versenyképes béreket kell tudni biztosítani a pályát választók számára, amihez versenyképes mezőgazdaságra és élelmiszeriparra van szükség. Az automatizáció fejlesztésével összhangban kell állnia a bérek fejlesztésének is, hiszen magasabb szaktudásért magasabb bér jár.
Szükség van egy versenyképességi/termelékenységi fordulatra, ahol a magyar mezőgazdaság fokozatosan átáll az alacsony hozzáadott értékű tömegtermékek termeléséről a magasabb hozzáadott értékű élelmiszerek előállítására. Hosszú távon megkerülhetetlen a hazai élelmiszeripar erőteljes fejlesztése és a mezőgazdaság és élelmiszeripar közötti partneri kapcsolatok javítása.
Az elmúlt években egyre jobban érzékelhető, hogy a klímaváltozás, a negyedik ipari forradalom és a növekvő középosztály globálisan egyre nagyobb kihívások elé állítja a magyar mezőgazdaságot és élelmiszeripart. Ez a kihívás piaci és technológiai egyszerre. Piaci probléma, hogy az EU-n belül, illetve szűkebben a kelet-közép-európai térségben a környező országok élelmiszeripari fejlettsége, termelékenysége meghaladja a hazait. Technológiai amennyiben teljesen új technológiai környezet lesz meghatározó várhatóan a következő években. Ugyanakkor mind a két ágazat jelentős szerepet játszik a hazai gazdaságban nemzetgazdasági súlyánál és történelmi-földrajzi adottságainál fogva.
A magyar mezőgazdaság és élelmiszeripar nemzetgazdasági jelentőségét többek között az mutatja, hogy előbbiben a foglalkoztatottak száma közel 200 ezer, míg utóbbiban közel 140 ezer, vagyis a szektorban összesen megközelítőleg 340 ezer ember dolgozik, ami az összes foglalkoztatott közel 7,5%-a. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma ugyanakkor éves szinten meglehetősen egyenlőtlen, szezonális jelleget mutat és leginkább a május-október hónapokban jelentkezik munkacsúcs. Az összképet tovább árnyalja az egyes mezőgazdasági ágazatok eltérő munkaerő-igénye, a relatíve leginkább gépesített szántóföldi növénytermesztéstől az állattenyésztésen át a leginkább kézimunka-igényes zöldség-gyümölcstermelő és dísznövénytermesztő ágazatokig. Az élelmiszeriparban ehhez képest általánosságban kiegyenlített a munkaerő iránti kereslet.
Kínálati oldalon a hazai mezőgazdaságban és élelmiszeriparban évek óta komoly foglalkoztatási problémák jelentkeznek. Egyfelől nehéz megfelelően képzett és akár napi 10-12 órát is szezonálisan dolgozni képes munkaerőt találni, ráadásul meglehetősen rövid idő alatt, figyelembe véve a termékek romlandóságát. Másfelől a magyar mezőgazdaság komoly problémája a munkaerő alacsony termelékenysége, hatékonysága. Fentiek általánosságban negatívan hatnak a termések és termékek minőségére és mennyiségére egyaránt.
A fenti folyamatokat nem segíti a magyar mezőgazdaság termelési szerkezetének elaprózottsága, az elöregedő gazdatársadalom, a vidéki népesség elvándorlása, a mezőgazdasági jövedelmek relatíve alacsony szintje és az utóbbi években a koronavírus járvány és a szomszédban dúló ukrán-orosz konfliktus elterjedése sem.
3. A magyar agrárfoglalkoztatás helyzete – országos adatok alapján
Magyarországon az 1989–1990-ben lezajló átalakulások alapjaiban változtatták meg a gazdaság, illetve a társadalom berendezkedését, mely együtt járt a munkanélküliség megjelenésével és állandósulásával.
A rendszerváltást követően gyökerestül átalakult a foglalkoztatás szerkezete; a klasszikusan termelő ágazatok súlya csökkent, míg párhuzamosan a szolgáltatási szektor szerepe növekedett (3.1 ábra). Ez az átalakulás pedig egy erőteljes létszámcsökkentést eredményezett a mezőgazdaságban dolgozók számát illetően.
3.1. ábra: A foglalkoztatottak számának megoszlása Magyarországon nemzetgazdasági ágak szerint, ezer fő
Forrás: Saját összeállítás KSH (2021) alapján.
A 2020-as adatok alapján a foglalkoztatottak közel kétharmada a szolgáltatási szektorban, megközelítőleg 30%-uk a ipari szektorban, és mindösszesen 4,74%-uk dolgozott mezőgazdasági iparágban (3.2. ábra). A mezőgazdaságból élő, illetve az ahhoz valamilyen szinten (pl.: megélhetés vagy annak kiegészítése) kötődők száma a valóságban jóval magasabb lehet a hivatalos statisztikák adatainál.
3.2. ábra: A hazai foglalkoztatottak számának megoszlása nemzetgazdasági ágak szerint 2020–ban
Forrás: Saját összeállítás KSH (2021) alapján.
A foglalkoztatottság terület szerinti megosztását megfigyelve az Észak-és Dél-Alföldön, illetve, Dél-Dunántúlon dolgoznak a legtöbben (3.1. táblázat). Utóbbi két régiók klasszikusan vidéki jellegű térségek és itt a legmagasabb a mezőgazdaság részaránya GDP-ben mérve is. A két régióban a rendszerváltást követően a települések közötti kapcsolatok is átalakultak, fontosabbá váltak a városok és az őket körülvevő települések közötti kapcsolatok. Az urbanizáció során, a vidéki (főként mezőgazdasággal foglalkozó) területekről a munkaerő a városok felé kezdett áramlani. Ez a folyamat a falvakat illetően befolyásolja a mezőgazdasági foglalkoztatottak számának alakulását, hiszen a nagyobb települések a szomszédos kistelepülésekről vonják el a munkaerőt, ennek köszönhetően pedig a lakosok nagy rész ingázóvá válik és nem vesz részt a lokális termelésben.
A hazai agrárvállalkozások csökkenő hatékonysága több foglalkoztatáshoz kötődő mutatón is tetten érhető. A létszámarányos árbevétel medián értéke például 2011-ben 12-27 millió forint/fő volt átlagosan, míg 2020-ban 11-25 millió forint/fő lett (4.5. ábra). A létszámarányos árbevétel medián értéke 2011-ben és 2015-ben Somogy megyében, 2020-ban viszont már Zala megyében volt a legmagasabb, míg mindhárom vizsgált év esetében Nógrád megyében volt a legalacsonyabb.
A fejlődés leginkább az egyéni gazdaságok területén ment végbe, a gazdasági szervezetek körében éppen az ellenkező tendencia zajlott le és nőtt a képzettség nélküli irányítók aránya és száma. A kor szerinti eloszlást és a végzettséget összevetve, elmondható, hogy leginkább a fiatalabb (25-44 év közötti) korosztály esetében a legmagasabb a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya és hogy minél idősebb egy irányító, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy nincsen közvetlen mezőgazdasági végzettsége (3.6. ábra). A nemek tekintetében, a nők 6%-a, a férfiak 10%-a rendelkezik valamilyen felsőfokú végzettséggel).
Szakpolitikai tanulságok és következtetések
1, Azonosítani, elemezni, majd rangsorolni szükséges a munkaerőhiány okait. Ilyen tényezők lehetnek: az ágazat bérszínvonala, a munkavégzés körülményei, az élelmiszeripar reputációja és az élelmiszeripari munkák megítélése, a rivális ágazatok (pl. autóipar, elektronika) tulajdonságai, vonzereje.
2, Mezőgazdasági szakmunkásképző, továbbképző tudás- és bemutató központokra is szükség van. Ezekben a 21. századi technológiák, precíziós technikák használatára alkalmas és képes fiatalokat képeznének.
3, Eredménykockázatot csökkentő, nagyobb birtokszerkezetű területek, állattartó állomások (komplex helyek) felé történő integrálódása nemzetgazdasági feladat.
***
A tanulmányból kirajzolódott a levonható tanulság.
- Nemzetközi sztenderdekkel fel kell mérni a hazai agrárfoglalkoztatás jelenlegi helyzetét és kihívásait. A kapott adatok alapján releváns foglalkoztatáspolitikai programot kell kidolgozni.
Amit viszont már tudunk:
b, A magyar mezőgazdaság termelési szerkezete és birtokszerkezete elaprózott.
c. A gazdatársadalom elöregedett, a falusi népesség elvándorolt.
d. A mezőgazdasági jövedelmek szintje relatíve alacsony.
e. A külső, nemzetközi tényezők hatása is kedvezőtlen.
(Az összeállítást készítette: dr. Ritter Tibor, a Köz-gazdaság szerkesztőbizottságának titkára.)